nemtudom, hogyis vagyok tulajdonképpen stephen kinggel. jóigen, ma már nem téma, most, hogy már beértem, és magasirodalmista vagyok. de azért még mostis azt mondom, ha netán valahogy kezembe kerül egyegy ponyva, azokban is meg lehet találni a gyöngyöt

, csak nem biztos, hogy megéri a fáradságot.

mikor még mindent faltam, ami a szemem elé került, persze szerettem a jókis horrorokat meg trillereket meg ilyeneket, de a horror nekem elsősorban king volt. aztán jött pl. koontz, ésakkor megtudtam, milyenis azaz igazi, vértől tocsogó trutyihorror. ésazért kingnek ennél több volt a pikszisben. legalábbis én azokat szerettem, amikben igen. és a horror szintemármár másodlagos (mondjuk eladásnövelési) szerepet játszott a sztoriban, mint például az "alkotó" műve iránti érzései (lásd.: tortúra - ezis milyen gyönyörűséges címmagyarítás..). vagya tündérmesébe illő jóság nemevilágravalósága (lásd: halálsoron - későbbi bejegyzés várható). vagyamikor valami olyan ötlet pattan ki a fejéből, ami azért beelőzi a többi horroralaphelyzetet: pl. egy kocsi megszemélyesítése - lásd christine.

detalán mégiscsak a kamaszori élményei a legmeghatározóbbak, legalábbis neki, szerintem, mert a fiatalok "kámingofédzsét", nomeg a normálistól eltérő, könnyen gúny céltáblájává váló fiatalok szenvedéseit kiválóan vissza tudja adni. ilyen pl. a the body, ami alapján az állj mellém c. film is készült.

és ilyen a christine is (amellett, hogy - egy kocsi mint gonosz - azért ez ütős ötlet, tényleg!). egy kamaszsrác hányattatásai egy másik kamaszsrác szemszögéből. nekem akkor, mikor (ugyan fizikailag picit fiatalabb, de magábafordulósilag kb. hasonló korban), olvastam, ez nagyon átjött, mégha amolyan pasis kamaszodásról volt is szó.

ésakkor ottan van a másik, a kámingofédzs egyik etalonja, a zabhegyező (azaz bocsánat, a rozsban a fogó, bláááhh). na, arra már nememléxem, mikor is olvastam, valószínűleg valamivel később, már a kinges korszakom után. a fordításokba (most) nem megyek bele, pedig érdekes lenne a gyepesjuditfélét (amit olvastam, tanított a sulimban! :) ) meg a barnaimréét összevetni.

de a lényeg az, hogy nemjött át. nem írok olyan banalitásokat, hogy "nem tudtam azonosulni a főhős személyével". nemjött át, és kész. ésmivel nemrég elolvastam eredetiben, és az sem jött át - szemben a rövid sztorijainak zömével -, ki kell jelentsem, hogy, legyen bár zabhegyező vagy rozs(dá)banafogó, nekem inkább kicsit didaktikus sztori volt, amolyan neszesemmi-fogmegdjól.

persze king is nagyon tud ám tocsogni, és salinger meg írni. mégis, ebben az esetben 1:0 a horrorkamaszok javára.