azon gondolkoztam el, hogy vanugye ez a "hiú" szavunk. ami, ha bárkit megkérdezünk, hogy mitis jelent az hát,  ugye egyértelműen olyan magyarázatot fog adni, hogy "önmagával és a külsejével túl sokat foglalkozó/mindenkinek tetszeni vágyó egyén"

nemtudom, hogyis vagyok tulajdonképpen stephen kinggel. jóigen, ma már nem téma, most, hogy már beértem, és magasirodalmista vagyok. de azért még mostis azt mondom, ha netán valahogy kezembe kerül egyegy ponyva, azokban is meg lehet találni a gyöngyöt

avagy féltékeny zsaruk zsaluk   namostan ez megint érdekes bejegyzés, abból a szempontból, hogy a francia nyelvet sajnos nem bírom (...mármint a szofisztikált "ismerem" jelentésében, és nem a szlengesben), tehát kénytelen vagyok az okos másokra hagyatkozni. szóval, alain robbe-grillet. a francia…

perszehogy egy közös témással kell, hogy kezdjek, pedig az egyéb sokkal izgibb lenne, csakhátugye annyival ritkább is. naszóval, itten van egy gauguin gyerek.

te voltál már úgy vele, hogy olvastál egy könyvet (vagy bármilyen jellegű írást), és valahogy hirtelen beugrott róla egy másik? nem, nem arra gondolok, amikor az a fíling, hogy egymásról koppintották és/vagy a jólbevált sablon/téma mentén haladva egykaptafára készültek. hanem arra gondolok, amikor…

salinger rövidebb történetei kiválóak. a for esme with love and squalor például tündéri, a többit inkább most fel sem sorolom. (az egyetlen nagyregényéről, arról, amiről mindmáig igazán híres - pedig holvanaz a novellákhoz képest -, nemisigen beszélnék most, pedig a catcher in the rye vs zabhegyező…

nekem: hátez nekem olyan meseszerű, mint az ingyombingyom.. (azt spec nemigen találtam egyelőre az etimológiaiban, pedig ez is érdekes)